2012. június 16., szombat

Lehunyom két szemem, s engedem, hogy a dallam repítsen.

Messzi tájakon járok éppen, a reménnyel sétálok kéz a kézben.
Érzem az óceán friss illatát, életem boldog perceinek tovatűnő pillanatát.
Itt van velem mindenki, kik fontosak nekem, többet nem is kívánhatna szívem.
Ilyenkor nincs mi fájjon, nem felejtem el soha, eme csodás látomásom...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése