2012. április 7., szombat

Nincsenek szavak


Hittem, reméltem,
csak kettejükért éltem.
S mi maradt meg énnekem?
Szertefoszlott álmok,gyötrelem.

Harcoltam, szerettem,
majd mindenkit elvesztettem.
Az emlékeket mára elfeledtem,
a csodára várva magamat is eltemettem.

Soha nem akartam feladni,
soha nem hagytalak titeket veszni hagyni.
De be kellett látnom,
hiábavaló volt minden próbálkozásom.

A szörnyeteg eluralkodott rajtam,
nem maradt mellettem senki a bajban.
S sokat megért szívem feladta,
lelkem Isten maga elé hívatta.

S bár lelkem halott,
tisztán látom a holnapot.
Értetek a tűzbe megyek,
s a szörnyetegnek soha nem engedek!

Drága édesanyám, öcsém és születendő kis húgom, értetek életem soha el nem dobom, és az életet soha fel nem adom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése