2012. április 8., vasárnap

Mamának


Arca ráncos, teste megtört,
bizony megélt sok-sok esztendőt.
De a szemei, ahogy ragyogtak,
örökre szívembe ivódtak.

Csak ültünk a szobában,
Békés, csendes magányban.
Magához hívott, ölébe ültetett,
S szavaival álomországba röpített.

Majd eljött az utolsó óra,
s nem maradt már idő az utolsó szóra.
Halálos ágyán fekve,fogta kezem,
ígéretet téve,hogy ő mindig itt lesz velem.

Drága dédimamám emlékére, akit hosszú évekkel ezelőtt veszítettem el, de még most is nagyon hiányzik nekem... De mindig itt fog élni a szívemben! Nyugodj békében dédi!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése