2012. április 13., péntek


Az álmokért harcolni kell... De nem minden esetben, mert vannak olyan álmok, melyek csupán illúziók, elérhetetlenek... S ilyenkor nem az az igazán erős ember, aki a lehetetlent is valóra akarja váltani, hanem, aki képes bizonyos álmokról lemondani...

De ez is csak egy vélemény. Közel 20 év alatt megtanultam, hogy nem lehet mindent pénzért megvenni, de sajnos sok esetben az őszinte, szívből fakadó szeretet sem elég, hogy valaki megkaphassa imádottját... De ettől függetlenül soha nem szabad feladni, mert, ha valaki igazán akár, boldog is lehet... Minden fejben dől el! ;)

Remélem, hogy, akik olvassák a blogomat némi kis erőt is merítenek a monológjaimból, idézeteimből, mert ez lenne igazán a célom, ugyanis nekem is sikerült visszatalálni önmagamhoz, és sok reménnyel, türelemmel, kitartással, és persze rengeteg akadállyal, de most teljes lett az életem, és tudom kezelni a problémákat. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy soha ne adja fel, mindig legyen ereje küzdeni, mert van miért. Csak, hogy egy példát említsek, soha nem éreztem magam igazén boldognak, mert nagyon hiányzott édesapám szeretete, és gondoskodása. Nagyon sokáig mentem hozzá, és kerestem a társaságát, tudtára adtam, hogy szükségem van rá, a szeretetemmel harcoltam érte, holott nem sok remény volt, hogy ő ezt valaha is értékelni fogja. Nagyon sok konfliktus, fájdalom, könny van mögöttünk, de elértem, amire vágytam. A 2011-es karácsonyom sajnos nagyon rossz hangulatban telt el, és bizony elgondolkodtam rajta, hogy nem biztos, hogy van értelme tovább élnem. Valami azt súgta belül, hogy hívjam fel apát, és mondjam el neki sokadszorra, hogy szeretem, és, be kell, hogy valljam, volt értelme, mert 19 év után, szenteste, kimondta, hogy szeret, és azóta mindketten kapaszkodunk egymásba, ott van mellettem, ha baj van, én pedig továbbra is a szeretetemet vetem be ebbe a "különleges" apa-lánya kapcsolatba, ami kialakult köztünk. Akkor ő hozott vissza az életbe... Vannak még mély pontok és sajnos vannak olyan emberek, akik nem tartottak igényt a szeretetemre/szerelmemre. De nem lehet az ember telhetetlen, mindennek örülni kell, különösképp annak, hogy az élet egy újabb kinccsel ajándékoz meg, hiszen napokon belül világra jön a kis húgom. Egy új remény... Új értelmet ad az életemnek, s most már úgy érzem nem nyithatom panaszra a szám, és van elég erőm szembenézni minden akadállyal az életben, bizonyítani másoknak, de elsősorban önmagamnak,hogy igen is kitartok, és küzdeni fogok mindenért. Szóval soha ne adjátok fel a reményt, mindenért érdemes küzdeni, és mindig szívvel éljétek az életet, de a józan ész tudatában is legyetek, és így nem tévedtek el soha a világban... ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése