2012. január 5., csütörtök

Welcome to reality!


Mindig valótlan álmokat kergetek,
körbevesznek hamis, alattomos emberek.
Olyan,mintha ketrecbe lennék zárva,
minden percben csak a változásra várva.



Elfelejtek mindenkit, ki mellettem állt,
álmaimnak ezentúl semmi sem szabhat határt.

Képtelen vagyok kicsikarni magamból értelmes, épkézláb mondatokat,(gondolatokat). Talán azért,mert sok emberben csalódtam az utóbbi időben, de ezek a pofonok felnyitották a szememet. Nem szabad bízni senkiben, mert előbb-utóbb úgyis hátba támad, és nincsenek barátok, max. csak jó ismerősök, illetve a család az első az életben, mindig minden fölött áll.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése