2011. november 27., vasárnap

Extázis


Néha kell a perc, mikor megszűnök létezni, mikor extázisba tudok esni, és csak a végtelen előttem, szárnyalok az egekben, lelkem egy időre eltávozik, kívülről látom, ahogy testem lassan elenyészik. A halál már nem foglalkoztat, semmi nem marasztalhat. Ennyi jár nekem, hogy tudattalanul lebegjek a semmiben, majd tiszta fejjel visszatérve, a szomorú sorssal ismét szembe nézve, mosoly arcomon, mert mikor egy nap elkárhozom, tiszta szível állok majd Isten előtt, és fejet hajtva kimondom: Ő győzött!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése