2011. november 29., kedd

Átlagos hétköznapi reggel,fülembe egy jó kis trekk-kel ,
muszáj menni az iskolába,pedig már nem is nagyon inspirálna.
Buszon ülve,fejemből kinézve,előttem emberek, mind csak maga elé mered.
Árulkodnak a szemek, nem könnyű manapság senkinek.
Mellettem egy idős néni, miért él, maga sem érti.
A kérdés megvan bennem, a válasz a fejemben.
De nem agyalok, mert azzal csak mindent elbaszok.
A barátok már várnak, ők még mellettem állnak.
Én meg felveszem megszokott szerepem, a maszkot majd itthon leveszem.
Az írás, a cigi a zene, ha hagynám mindenbe segítene.
De leszarom nekem így jó az élet, ha nem tetszik a felfogás tartsd meg a véleményed!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése