2011. november 28., hétfő

Bevezetés:

Asztalom előtt ülve,
gondolataimban elmerülve,
tollat markol kezem,
s papírra vetem életem.

Gyere repülj hát velem,
megmutatom kis szigetem,
de vigyázz, vannak pontok,
melyeket sokszor elrontok!

S íme a lényeg:

Sokan ismernek, szeretnek,
értem sok mindent megtesznek,
de egy kezemen megtudom számolni,
kire tudnék egy életet rábízni.

A család ismeretlen fogalom,
mégis eme szóba kapaszkodom,
meg a barátok, kincset érnek,
velük bármivel szembenézek.

Ne higgy a szavaknak,hazudnak!
Megtévesztenek, hátba szúrnak.
A tettek beszéljenek, az érzések,
e téren ne legyenek kérdések.

Sose add fel, történjen bármi,
valaki segíteni fog felállni,
csak a mának élj, a pillanatnak,
mosolyogj, lássanak szabadnak!

Ez hát az én véleményem,
pedig még én sem sokat éltem.
Ennyi hát az én kis történetem,
a folytatást csak elképzelem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése