2011. október 12., szerda

Közös vers egy jó baráttal 2


Édes mámorban úszik végre a mai nap,
Örömteli hormonok gyülekezőt fújtak,
Most nincs szomorúság, nélkülözés
Már egy nyelvet beszélünk, nem nehéz!

Arcomon újra mosoly ragyog,
Örömmel várom a holnapot,
Nincs mi elrontsa kedvem,
Hisz előttem a végtelen.


Végtelennek megannyi szépsége,
Szíved még megannyiszor ellehet ejtve
Csakúgy mint vadat az erdőben, keresik
De örömödre kezük rá nem tehetik!

Szívem, s lelkem szabad,
Fájdalmam lassan leapad,
Szerelem, minek az nekem?
Hiszen nélküle is létezem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése