2011. október 11., kedd

Közös vers egy jó baráttal


Árnyékvilág, ebben élek,
Körbevsznek mindenféle lidércek,
Félholtan járok-kelek,
Egy nap talán újra élő leszek.

Sötét világban jártam-keltem,
Sok-sok rosszat már megéltem,
Vágyik szívem ezekután a szépre,
Jó angyalom végy most kebledre!

Ments meg engem,s lelkem,
Ne hagyj el reményem!
Testem megtört,de tudatom még ép,
Legyen hát tiszta előttem újra a kép!

Várom már én már nagyon eme áldást,
Rászolgáltam sorsom, adj megnyugvást,
Foltozd meg szívem, erősítsd meg lelkem,
Hozd el kérlek az egyetlent nekem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése