2011. május 25., szerda

Ismét egy megpróbáltatás az élettől. Ma tudtam meg, hogy egy ember, aki nagyon közel áll hozzám hamarosan itt hagy minket. Próbálok hinni és reménykedni, hogy történhet valami csoda, de sajnos kénytelen vagyok beletörődni, hogy az élet sokszor kegyetlen.Nem volt mindig a legjobb a kapcsolatom mamámmal, mégis szomorú vagyok, hogy tudom, hamarosan el fog menni... Igaz, amit a felnőttek szoktak mondani, mikor mama megszidott, vagy megharagudott rám, annak mindig oka volt, és sose hittem volna, hogy ezt mondom, de inkább elviselném a kisebb veszekedéseket, beszólásokat, csak ne menjen el!

Úgy kell élni az életet, mintha minden nap az utolsó lenne, eszerint cselekedni, mert van mikor már nem lehet mit tenni,nem tudod elmondani neki, hogy mennyire szereted, milyen fontos számodra...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése