2010. június 11., péntek


Szomorú felismerés,
hiába volt a sok szenvedés.
Hosszú idő után rájöttem,
hogy a fiú, akit hónapokig szerettem,
megse érdemelte szerelmem.
Sokáig voltam bánatos miatta,
fejemben megfordult az elmúlás gondolata.
Azt hittem sose heverem ki,
és csak a halál tud rajtam segíteni.
Majd rádöbbentem, hogy akárki is ő,
akármennyire fontos nekem,
nem érdemli meg, hogy
eldobjam miatta életem.
Felnyílt a szemem és rájöttem,
valójában szép az életem,
sokan vannak, akiknek a világot jelentem,
velük ezt nem tehetem.
Az ő szeretetük éltet,
ők adnak reményt ahhoz, hogy éljek.
Hálás vagyok nektek,
köszönöm, hogy újra mosollyal kelhetek,
amíg van aki szeret
nincs okom rá, hogy szomorú legyek.
Újra boldog vagyok
és rájöttem, még élni akarok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése