2010. június 12., szombat

Apának


Mikor egy új élet születik,
nincs is annál nagyobb csoda,
de vajon tudja-e a szülő,
ez után mi lesz a dolga?
Tud-e elég szeretetet adni,
a gyermekkel törődni?
Nem mindenki képes erre,
ezt magam is tudom,
hisz az az ember, kire felkéne néznem,sose szeretett engem.
Mikor rá lett volna szükségem,
nem foglalkozott velem.
Aztán egy nap rádöbbent hibáira,
bocsánatot kért tőlem,
de ez nem kárpótol az elmúlt évekért,
nem feledteti a sok szenvedést.
A legnehezebb mégis megszólítani,
hisz ezt a gyönyörű szót nem érdemelte ki.
Mégse tudom letagadni,
hisz az életem köszönhetem neki,
és még a sok rossz ellenére is
megpróbálom kimondani,
mert ez vagy te nekem,
az apám és bármi történt is szeretlek
és megbocsátok neked.
Egy új fejezetet kezdek veled,
bár felnőtt vagyok már,
de szívem még gyerek
és igénylem a szereteted.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése