2010. június 3., csütörtök

Dédimamának! Nagyon hiányzol! 9 éve már, hogy itt hagytál...R.I.P.


Még most is emlékszem arcodra,
szavaid fülemben hallom,
ahogy órákat beszélgettünk szobádba,
egymással szembe ülve, a legnagyobb békességbe.
Te voltál az ki igazán szerettél,
sose bántottál, ha sírtam öledbe vettél.
Meséltél nekem a múltról,
fiatal korodról, szerelmekről,
családról, minden jóról.
Széppé tetted a gyerek korom,
sokat tanultam tőled,
amiket eddig elértem neked köszönhetek mindent.
Évek teltek már el, hogy itt hagytál,
mégis tudom az égből lenézel rám.
Segítesz, hogy a helyes úton járjak
és reményt adsz akkoris,
ha eluralkodik rajtam a bánat.
Megígértem neked, hogy boldog leszek,
másokon segítek,ezért mindent megteszek,
hogy valóra válthassam az ígéretet.
Hogyha egy nap találkozunk
e szavakkal fogadjál:
Büszke vagyok rád Szibillám!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése