2010. június 6., vasárnap

Gabinak...R.I.P.


Egy barátom ihlette ezt a verset,
kit soha el nem felejtek.
Emléke, örökre itt lesz a szívembe.
Több éve már,
hogy elragadott a halál,
de megmarad a nagy talány,
mér pont neked kellett menned,
mér nem maradhattál?
Hisz még gyerek voltál,
mikor örökre itt hagytál.
Tudom, boldog vagy ott,
ahová kerültél,
lenézel olykor rám
és talán találkozunk még egyszer
a menynek kapuján,
és újra úgy játszhatunk,
ahogy akkor azon a nyáron,
önfeledten, vidáman,
csak akkor már nem itt a Földön,
hanem a mennyországban.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése