2010. május 29., szombat


A semmibe zuhanva tudom már,
rám talál az éji homály.
Köröttem furcsa szerzetek,
lopva kapnak el a tekintetek.
Ismeretlen lények,
egykor emberek,
fürkészve nézik léptemet.
Előttem a nagy semmi, melyet köd borít be,
az út végén nem áll senki,
megérkezik az éjszaka vége,
reám borul a magány képe,
megérkeztem az út végére.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése